Klórózás
A klóros fertőtlenítés veszélyei
A víz klórozásának kezdete a XX. század elejére tehető, de a klór napjainkban is a legelterjedtebb megoldásnak számít a víz fertőtlenítésére, hiszen olcsó és könnyen előállítható. Az 1970-es évektől viszont komoly kutatások folynak a klórozás veszélyeinek feltérképezésére is, amelyek bebizonyították, hogy a klórozás következtében több mint 70 féle azonosított, nem kívánt melléktermék, vegyület jelenik meg a tisztított vízben. A lefolytatott kísérletek alátámasztották, hogy ezen ún. THM vegyületek bizonyos határérték feletti megjelenése szív- és érrendszeri betegségeket okoz, illetve daganatos betegségek (főleg emésztőrendszeri daganatok, hólyagrák, végbélrák) kialakulásáért is felelős, amelyek a felnőtt lakosság vezető halálozási okai között szerepelnek.
A medence tulajdonosok, fürdő és hotel igazgatók többsége jelentős összegeket költ a víz karbantartására. Sokszor a mikrobiális kórokozóknak való kitettséget több klór hozzáadásával próbálják csökkenteni, ami természetesen hozzáadódik a már eleve benne lévő maradék klórhoz. Ha a víz elegendő szerves anyagot tartalmaz és a körülmények úgy alakulnak, a klór felhasználása mellett nagyobb a valószínűsége szív-és érrendszeri, vese, valamint daganatos betegségek kialakulásának. Emiatt a prémium közönséget megcélzó intézmények gyógy-, termál- és medencevizeinek többségét ma már klórmentesen fertőtlenítik, kezelik, hogy ne álljon fenn a klór lenyelés, belégzés, vagy bőrön át való felszívódásának veszélye. Az eljárás, – mely a magas ammónium vagy szervesanyag tartalmú vizeknél is alkalmazható – teljes mértékig biztonságos, és a víz gyógyhatását, egyedi és nélkülözhetetlen összetételét sem változtatja meg. Ezért kritikusan fontos, hogy ha már komoly összeget fordít valaki arra, hogy a legmodernebb, felsőkategóriás úszó-, vagy élménymedencét építi ki, tisztában legyen a forrásvíz pontos összetételével és az ahhoz igazított leghatékonyabb – a pandémiát követő időszak elvárásainak megfelelően akár klórmentes – fertőtlenítési megoldásokkal is. Ahogy a betáplált víz minősége, a környezet, a vízben fürdőzők száma és tulajdonságai egyedileg határozzák meg a víz kémiai összetételét, úgy a fertőtlenítési eljárás is egyedileg, független szakértői bevizsgálás alapján kell meghatározásra kerüljön, pontosan beállítva a fertőtlenítőszer adagolását, ezáltal kiiktatva a klór által okozott nem kívánt melléktermékek megjelenésének kockázatát.
A pandémia rávilágított arra, hogy a post-COVID időszakban már egy felelős fürdővezető, vagy medencetulajdonos sem engedheti meg magának, hogy a vendégei, vagy a saját egészségét a nem megfelelő klóros kezelésből adódóan veszélynek tegye ki.